A kiállítás bejáratánál Frida Kahlo képe fogadja a látogatókat

A tai chi társaság nyugdíjasaként a délelőtti edzést követően múzeumba mentünk. A budai várhegyen alig hallottunk magyar szót, turisták hömpölyögtek a városban, a Galériában is meglepően sok látogató volt.

Frida Kahlo mexikói festőművész életéről sok ellentmondásos információ kering, ráadásul civilként nem könnyű megítélni egy XX. századi művész munkásságát. Még nem teltek el a klasszikusokat már megmérő sőt ‘beárazó’ évszázadok, viszont sokkal több, néha deheroizáló dokumentum érhető el róluk, emiatt is a festészetre kíváncsian vártuk az előre lekötött tárletvezetést. A múzeum szerencsénkre olyan elhivatott vezetőt biztosított számunkra, aki a festőnő életéről, a történelmi háttérről és a kiállított művekről is részletes és élvezetes előadást tartott. Segítségével érthetővé váltak azok az testi és lelki tényezők, amik ezt a különleges embert motiválták és kívülállóként nem egyszerűen értelmezhető képeit életre hívták. Többször tapasztaltam, hogy csoportos látogatásokon milyen sokat jelent egy felkészült idegenvezető. Egyénileg végignézve, elolvasgatva a kiállított anyagot sok korrekt információval gazdagszik a látogató, ámde az összefüggéseket és a feliratokra nem férő további adatokat is elmesélő tárlatvezetők élettel töltik meg a kiállított anyagot. Ma is így történt, Szakértő segítséggel gyakorlatilag a semmiből az ember megértéséig juttatott el minket, ránk bízva a festmények megítélését. Ma már úgy látom, hogy az érdekesség, vagy a múló divatok által időnként felkapott máskor elfelejtett festő itt látott , sőt az el nem hozott de elmondás alapján valamennyire mégis megismert műveit nemcsak műalkotásként hanem a festőnő lelkének kivetüléseként is érdemes volt megnézni. Nem csak néhány képpel, de egy különleges emberrel ismerkedhettünk meg ma.