Elment a magyar sportriporterek atyja, 96 évesen. Ha belegondolok, nincs ebben túl sok meglepetés, előbb utóbb mindannyiunk élete véget ér. Viszont Szepesi György tartalmas élet végén, úgy ment el, hogy olyan nyomot hagyott maga után, amilyenről mindannyian álmodhatunk.
Engem hogyan érint mindez? Felidézi a gyerekkorom. TV nem volt nálunk, a három emeletes bérházban is csak néhány, de minden vasárnap hallgattuk a “Körkapcsolás bajnoki labdarúgó mérkőzésekről” című műsort. Az egész ház hallgatta… Nagyon sok meccs zajlott egy időben, több riporter közvetített hosszú percekig, még több tudósító tájékoztatott időnként a többi helyszínről.
Kislány voltam, nem voltam képben az egyes csapatok kapcsán, drukkoltam annak, amelyiknek az anyu, vagy annak, amelyiket a kedvenc riporter bácsim közvetített. Szepesi György hangját, lelkesedését, sportszeretetét gyerekként is, rádión keresztül is imádtam, miatta hallgattam sportot. Köszönöm szépen Neki, hogy a sportot megszerettem, azóta is követem.
Isten nyugosztalja Gyuri bácsi!