Mit jelent ez a kerékpár verseny? Mindenkinek mást. A leghíresebb három hetes verseny, ahol annyiféle a taktika, ahány csapat, minden nap más, minden versenyző más erőnléti állapotban, más motivációval áll oda versenyezni. A sokéves történet ellenére változnak az útvonalak, az időjárási körülmények, változatos a táj.
Nyugdíjasként szerencsére már megválaszthatom, hogy mikor és mennyit szeretnék dolgozni, mikor pihenni, így van lehetőség figyelemmel kísérni a Tour televíziós közvetítését. Nem vagyok a sportág szakértője, hiszen évekig csak a hétvégi napokba tudtam bepillantani, nem ismerem fel a sportolókat és a csapatok mezeit, mégis izgalommal követek végig minen egyes versenynapot, amikor csak sikerül. Hihetetlen izgalmas végignézni, hogyan alakul ki egy szökés, hogy dolgozik együtt egy jól működó csapat, milyen hihetetlen sportemberi küzdelmek zajlanak le a szemünk előtt. Ha lehetőségem lenne, biztosan kinn állnék az útpadkán, de TV nézőként sokkal több mindent láthatok, hallhatok. A helyszíni szurkolásnak nyilván felejthetetlen a hangulata, de így több az impulzus!
A közvetítés során az egész versenynapot végigkövetjük, miközben motorról és helikopterről Franciaország csodálatos tájait mutatják. A műsorvezetők a bringasport szákértői, de a sportérték mellett az adott tájegység múltjáról, gasztronómiájáról, a mutatott kastélyok, várak történelméről és a környék legendáiról egyaránt beszámolnak. A műsor általában, könnyed hangvételű, de időnként drámai.
A mai szakasz például nagyon hosszú volt, sík területről indulva kisebb emelkedők után három hegyen vezetett keresztül. A magas hegyek megmászása nagyon látványosan mutatja a versenyzők közti különbségeket, ezzel szemben a lejtmenetek életveszélyesek és ennek megfeleően látványosak. A történet mesélés részeként hosszas megemlékezést hallhattunk a huszonhárom év előtti tragédiáról, éppen amikor a versenyt vezető, szökésben lévő versenyző gyakorlatilag ugyanazon a lejtőn elvétett egy kanyart. Sikerült ugyan valamelyest lefékeznie a kőfal előtt, ami annyira volt elég, hogy átrepüljön a falon, és nem a fejét verte be, mint néhai versenytársa. A fal mögött nem látszott, hogy csak lejtő, vagy szakadék van, csak annyi látszott, hogy a versenyző eltűnt mögötte.
Néhány perccel később sikerült kamerával visszatérni a helyszínre, és megnyugodhattunk, hogy ezúttal nem történt tragédia. Gilbert már a kőfalon ült, néhány segítő próbálta ”összekaparni”és visszaadni a kerékpárját. Melepetésemre visszaült, és visszatért a versenybe. Megkapta a ”legagresszívebb versenyző” címet a mai napra. Tisztelet a sportembernek, aki szemmel láthatólag lábra állni nem nagyon tudott, de visszaült és visszatért a versenybe. Az utolsó szökés is bukást hozott a lejtőn, de a drámai bukások mellett felemelő szakaszgyőzelem, spanyolországi kiruccanás, könnygázas tüntetés is volt a mai szakaszon.
Ez már a harmadik hét, a Pireneusokban járunk, csak egy sima, bár hosszú szakasz volt…