… és alternatív megoldásokban is gondolkodó füves orvos gondalatai és tanácsai hölgyeknek
Karantén után korzózzunk!
Budapest, Budapest te csodás…
A Duna partján jártunk, kirándulós csapatunkkal újra megcsodáltuk a városunk egy jellegzetes együttesét, a pesti korzót.
Mindig ebben a városban voltam itthon, de mégis ma értettem meg a kiegyezés kori Pest életének ezt a pici szeletét- illetve ami megmaradt belőle. Vezetett sétával sok olyan dologba is bepillantást nyertünk, ami évtizedek óta a szemünk előtt állva is rejtve maradt eddig. A régi épületek képeivel kiegészítve a szállók, a kaszinó, biztosító társaságok történetéről hallhattunk történeteket. A történelem ezt a városrészt sem kímélte, és a modern szállók, a megújuló MAHART ház más-más hangulatot adnak a ma is impozáns partszakasznak, amit érdemes szemügyre venni a Lánchíd és Erzsébet híd között.
Idegenvezetőnk az a dr.Csomós Nikolett volt, akivel évek óta járjuk a várost, és nagyon szeretjük a tudását, lelkesedését és azt a figyelmet, ahogy a „régebb óta fiatal” sétálók tempóját belekalkulálja a mindig tartalmas programokba! Jó, hogy újra tudtuk kezdeni ezeket a programokat, már nagyon hiányzott Niki és a tai chis csapat .
Kirándulásaink lelkes szervezője, Judit nemcsak a közös program okozta örömét osztotta meg a csapattal, de az út során végig jegyzetelve, az ismereteket is. A szervezésért, adatgyűjtésért minden tiszteletem az övé, így nekünk többieknek csak élvezni kellett a sétát, beszámolóját szó szerint idézem:
„Csendesült a járvány, lassan visszatér az élet, bár nem a szokott mederbe, azonban nem is baj talán, ha néhány változás megmarad a jövőben is. Üdítő volt a pesti Duna part a turisták tömege nélkül, a Múzeumkert a kisgyermekes anyukákkal és gyermekeikkel. A szerda délelőtti tai chi-s gyakorlás pazar helyszínéről indultunk el a Lánchíd pesti hídfőjéhez, ahol Csomós Niki várt bennünket, hogy a szokott alapossággal ismertesse a szóban forgó terület történetét, épületeit. Szinte a szemünk előtt elevenedett meg a mai Vigadó téren megkapaszkodó pontonhíd –amit az áradás igen gyakran elvitt- helyébe épült stabil kőhíd kiépülése, a Lánchíd környezetének kialakulása, csodálatos paloták születése és szétbombázása, majd újraépülése. Sajnálatos az ebből élőknek, hogy kevés a turista, viszont tökéletesen hallottuk kihangosítás nélkül is a kávéházak, szállodák történetét, láttuk a bronz szobrokat, végigsétáltunk kényelmesen az árnyas fák alatt. Nekem a mai Vigadó tér ragadta meg leginkább a figyelmemet, a pontonhíd pénzbeszedő bódéjának lebontása után idekerült mulatóval, a korzóra telepített vas padok használata után szedett aprópénzből születő Buchwald családi vagyon története. A szovjet megszállás után Molotov térnek nevezett terület közepére rakott obeliszk a tetején a repülőgép szoborral már szerepelt az emlékeimben. Ma egy csendesen csobogó szökőkút van a helyén szerencsére. A séta a Petőfi szobornál ért véget, valamikor majd folytatjuk itt a felújított ortodox székesegyháznál.”
Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát vagy zárja be az oldalt. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Idegenvezetőnk az a dr.Csomós Nikolett volt, akivel évek óta járjuk a várost, és nagyon szeretjük a tudását, lelkesedését és azt a figyelmet, ahogy a „régebb óta fiatal” sétálók tempóját belekalkulálja a mindig tartalmas programokba! Jó, hogy újra tudtuk kezdeni ezeket a programokat, már nagyon hiányzott Niki és a tai chis csapat 
.
