Van kedvenc képem erre az évre? Van egy pár, de egy kedvencet kiválasztani nagyon nehéz közülük! Az év minden hetére kaptunk egy témát, amit a héten meg kellett fotózni, ezen kívül kihívásra, PMP tanfolyamra is készültek rendszeresen a képek, a Soca völgyben pedig részt vettem egy fotóstúrán is a csapattal. Lajos kedvesnek tűnt, amikor bejelentette, hogy karácsonyra nem ad feladatot, pihenjünk, csak egy kedvenc képet tegyünk fel a hétre az év során készült képek közül. Egyszerűnek látszott, hiszen van miből mazsolázni…
Látom ám, hogy a fotós társaim kezdenek segítséget kérni, 20-as csoportokban pakolják a képeiket a közösségi oldalra, montázsok készülnek, segítséget kérnek a választáshoz. Először jelöltem, válaszoltam néhányuknak, de ezek a nekem tetsző fotókról szólnak. Ez miért nehéz nekik?
Rájöttem. Mindegyik másfajta kérdésre kereste a választ, minden hét minden képe egy olyan tanulmány, ami az adott projekt jobban vagy kevésbé sikerült megoldása, mostanra viszont csak az eredmény maradt. Szeretjük-e még hetek, hónapok múltán is, vagy jobbat vártunk magunktól. Mindig többre, jobbra törekszünk, ez jó is, de vajon tudunk-e örülni utólag, vagy csak a munkát és a fejlődést konstatáljuk?
Amikor kigondoltam, melyik kupac képből válasszak egy kedvencet, engem is megizzasztott a feladat. Végül is, ezek a kiránduláson készült fotóim, is a feladat, a helyszín is különleges, emlékezetes volt. Boldog és hálás vagyok, hogy ott lehettem, csodákat láthattam. A Soca völgye, a víz türkizkék ragyogása, a Júliai Alpok mesés hegyei közt megbúvó gyönyörűségek kedvesek maradnak akkor is, ha néhány év múlva jobb fotókra is képes lehetnék, több tudással, jobb felszereléssel, mert nem azon múlik! Amit láttam, megéltem, az teszi kedvessé ezeket a pillanatokat.