“Bécsben, koncerten vagyok! Most nem vagyok ithon senkinek.” Az idei évem is így kezdtem, ahogy az utóbbi 30 évben mindig…
Szerencsémre ehhez nem kell elutaznom és hajnalban a ruhámmal meg a sminkemmel foglalkoznom. Elég egy kényelmes pizsamás reggeli után visszakucorodni az ágyamba, és hallgatni, nézni az évente ismétlődő és mégis mindig új csodát. Bécsből fantasztikus képekkel, filmekkel, balett betétekkel kiegészített élő koncertet közvetítenek minden újév reggelén. Remélem, ez még évtizedekig így marad. Már ködbe vész az az időszak, amikor még nem ismertem ezt az élményt, de a gyerekeim kicsi kora óta ez igazán az én időm. Kelhettek, alhattak, ehettek, játszhattak, de a családom mindig tudta, hogy engem ilyenkor békén kell hagyni. Néha zajosabbak, néha belehallgatnak, de általában tiszteletben tartják ezt a szokásomat, én pedig hálás vagyok nekik ezért. Csodásan kezdődik így az év, és az én dolgom is, hogy jól folytatódjon.
Ma is olyan darabokat játszottak, amikhez nem kell képzett zeneértőnek lenni, csak élvezni, szeretni kell a szép muzsikát. Mazurkák, polkák, keringők váltották egymást. Ezúttal fiatal karmester vezényelt, minden mozdulatából áradt a zene szeretete. Nagy élmény volt ezt látni és hallani. Külön tisztelet illeti Bősze Ádámot, aki a magyar TV adásban nemcsak a darabok címét mondta be, de a hátterét is ismertetve közelebb hozta az aktuális darabot, a karmestert és a zenészeket is. Egyetlen mondata volt, amit nem sikerült befejezni mire a karmester felemelte a pálcáját, minden más esetben remek ritmusban, jól kihasználva az időt, hasznos infókkal segítette az évindító lazulásom.
A koncert hivatalos vége után három ráadást játszanak mindig, az utolsó darab során a közönség is bekapcsolódik, a karmester gyakorlatilag nekik vezényel. Csendesen illetve hangosan tapsolják a ritmust, olyan jó volt látni az arcukon azt a szinte gyermeki lelkesedését amit csak a zene és a játék öröme adhat valakinek.
Ma már nem is irígykedem rájuk. Valaha szerettem volna, ha ott ülhetek a bécsi zenepalota csodás aranytermében, de sokkal jobb a család melegében üdvözölni az új évet, miután gondoskodtam róluk. Volt év, amikor hólapátolás után, idén rövidujjas kutyaetetés és főzés után, de január elseje így kezdődik mindig: “nem vagyok itthon. Most Bécsben vagyok, kocerten…”