Tai chi edzőtábor

Taoista tai chi társaság edzőtábora. Mit jelent ez?

A Társaság az alapítása óta Kanadából a világ rengeteg országába terjeszkedett,  igazi nemzetközi csapattá fejlődtünk. Az edzőink között vannak még néhányan, akik alapítónktól tanulták a mozdulatokat és megélték a közösségünk építésének minden mozzanatát. A Magyarországon megrendezett nemzetközi tábor szeptember utolsó hétvégéjén volt, 150 résztvevő jött el 9 országból. Edzőnk a spanyol Carmen is még Moy mester tanítványa volt. Ő is,  mint a tai chi tábor résztvevőinek jó része, nem törödve a betöltött nyugdíj korhatárral,  szünetet alig tartva végigdolgozta velünk a két napot. Teljesen természetes módon mozgatta minden tagját, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne fél lábon egyensúlyban lenni, órákon keresztül le fel hullámozva gyönyörű harmóniában mozogni. Bele sem merek gondolni, milyen stresszes, beteges és nehézkes mozgású voltam a negyvenes éveimben, és mennyivel könnyedebben megy ez mostanra. Carmentől persze még messze vagyok, de 40 éves gyakorlatával  nem tudok versenyezni. Fáradhatatlan volt,  végig mutatta, mondta mit hogyan kellene úgy csinálni, hogy az egészséges testmozgást szolgálja.

Valahogy meg lehet csinálni a mozdulatokat, de jól elvégezve, minden apró mozzanatot figyelembe véve nem egyszerű. Csiszolásuk évekig tart, de a ruganyos test visszanyerése megéri a komoly edzéseket.

Társaságunk edzőit a társaság neveli ki és akkreditálja, minden munkát önkéntesen végzünk, együtt dolgozunk minden eredményért. A logisztika, a tolmácsolás, az étkeztetés megoldása, a szervezés minden momentuma része az edzőtábornak, előre eltervezetten, de rugalmasan végeztük ezeket is. Magam a konyhán dolgoztam, így az ebédidőm nem pihenéssel telt, de edzésre épp visszaértünk. Vacsora szünetben másik csapat dolgozott, így beszélgetni, barátkozni is volt lehetőségem pl. a belga kislánnyal. Érdekes kérdéseket tett fel Magyarország kapcsán, azt hitte például, hogy más nyelvet beszélhetnek a keleti és nyugati országrészekben, hiszen náluk három hivatalos nyelv is van, pedig nem nagy területű az országuk. Elmondta, merre járt már Budapesten, mik a tervei mit szeretne megkóstolni még…

Érdekes volt kicsit bepillantani az ő kultúrájukba, iskolai nyelvoktatásukba. Beszéltem persze szlovák és soproni tai chisokkal, csepeli és újpesti társakkal is. Mi budapestiek sem mind ismerjük egymást. Vacsora után folytatódott az edzés, magyarázatot kaptunk a hogyanokról és alaposan ki is gyakoroltuk, amit csak lehetett. Este tíz órakor ért véget az elsö napunk. A szállón lakó társakat autókkal vitték haza, ez is meg volt szervezve…

A második nap délután ért véget a tábor, így volt egy kis idő világosban sétálni a környéken, ami a Kertészeti Egyetem gyönyörű botanikus kertje volt. Itt már végetértek a konyhai munkáim, fiúkból álló jórészt fiatal csapat vállalta az összepakolást, szállítást. Olyanok is jöttek néhányan segíteni, akik az edzőtáborban nem tudtak részvenni.

Csodálatos volt az öreg fák közt sétálni, bár alig álltam addigra a lábamon, némelyik fát meg is kellett ölelnem, a két napos társasági együttlét után egy kicsit jó volt egyedül lenni a fákkal.

Turista voltam helybeli létemre, és remekül éreztem magam. Az edzésen sok mozdulat most kapott értelmet, javítva a mozgásom, az egészségem. Sok jól szervezett önkéntes munka, és az öreg fák energiát sugárzó kertje rendbe tette a lelkem. Harmóniát. barátságot kaptam, hálás vagyok érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatót.

*

Elfogadom.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .