Beszélgetni kell

Alapvető udvariassági fomuláink vannak: “hogy vagy, köszönöm, jól”. Ezekkel egészen jól eléldegélünk anélkül, hogy belegondolnánk, mi is hangzott el. Emberek élnek, dolgoznak együtt napi szinten úgy, hogy szinte soha nem beszélnek egymással ezek nélkül az üres mondatok nélkül. Ennél is rosszabb, ha még az udvariasság is hiányzik, baj, ha ezt észre sem vesszük már.

Ma megadatott, hogy olyan emberrel beszélhettem, akit az érdekelt, hogy tényleg hogy érzem magam a bőrömben, mi okoz örömet és mi az a pont, ahol elakadok.

Régi igazság, hogy szakemberhez kell fordulni, ha valamihez nem értünk. Az autószerelőt, a gázszerelőt hívjuk ha baj van, az életünket viszont többnyire egyedül próbáljuk megoldani. Sokszor hasonlítjuk magunkat a többi emberhez, és ahhoz képest jól vagyunk, de ha igazán túl akarunk lépni a mai önmagunkon, fejlődni, tanulni, változni kell. Nem mindegy persze, hogy milyen irányban, milyen alapértékek mentén. Olvashatunk személyiség fejlesztő könyveket, akár Bibliát vagy szépirodalmat, mindegyik hozzátesz valamit ahhoz, hogy látjuk a világot. A könyvek értéket közvetítenek, mindenkinek szóló alap értékeket. Ebből vajon mi az, ami személyesen nekünk szól? Honnan tudhatom én a saját életem kisebb nagyobb gondjait megoldani? Már az  sem biztos, hogy észreveszem-e ha valami nem az igazi.

Annyi panasz, annyi tragédia zajlik az orrunk előtt, hogy örülünk, ha nagy baj nincs, a félig tele pohár elve alapján reméljük, hogy rendben van az életünk. Jó is, ha a kis dolgoknak is tudunk örülni, boldogabb aki minden helyzetben megtalálja a szépet, az örömöt. Ennek ellenére maradhat egy hiányérzet, amit magunknak sem vallunk be.

Ha kivételesen olyan emberrel sikerül beszélgetni, aki tud úgy hallgatni és olyan kérdéseket feltenni, amilyenekkel “belát” a szőnyeg alá söpört gondok közé, óriási élmény. Ma egy coach vendége voltam. Felszínesen eddig is ismertük egymást, de most azért ültünk le, hogy profi módon oldjuk meg az életem friss elakadását. Tudott úgy kérdezni, hogy más nézőpontból lássam magam ebben a helyzetben. Nem adott tanácsot, inkább rávezetett és kimondatott  velem olyan gondolatokat,  amiket előtte saját magamnak sem vallottam be.

Vannak területek,  amikkel az ember boldogan, könnyedén halad, van ami viszont idegen tőle. Vannak megkezdett dolgok, amikkel keserves együtt élni, valami más boldoggá tesz. Kell-e folytatni, mikor érdemes váltani, mennyire kell maximalistának lenni?

Az egy óra alatt szinte repült az idő, de sok napra való házi feladatot, azaz átgondolni valót hoztam haza. Szakember segített, profi megoldásokon gondolkodunk együtt -példákkal, játékkal- mellesleg hihetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Előtte féltem attól, hogy kínos lesz majd és ki kell adnom magam, de remek dolog egy mély beszélgetés, és még jobb sok hazahozott gondolat. Személyre szabott és profi beszélgetés volt, örülök neki…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatót.

*

Elfogadom.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .