Jurtából, háborús övezetből a színpadra

Februárban részt vettem egy olyan programon, ahova már évek óta készülődtem. Három nap az üzlettársakkal, akik már messze nem csak a mentoraim, a kapcsolatunk sokkal inkább barátság. Hálás vagyok értük, egy kicsit miattuk is kirgiz asszony jurtából sikerszínpadra értjelentkeztem erre a képzésre. Voltak persze elvárásaim is, hiszen ez egy fizetős személyiségfejlesztő program, ahol sikeres emberek teszik közkinccsé a tudásukat, tapasztalataikat. Tanulni akartam, ezt meg is kaptam, ahogy elvártam.

Valamire azonban nem számítottam. Nemzetközi rendezvény volt, dán vendégelőadóval és nagyon sok keleti vendéggel. Látványra is színes volt a csapat; gyönyörű selyemkendők, kirgiz, kazah viseletek keveredtek öltönyös kosztümös, európai arcú üzletemberekkel. Ez a soknyelvű társaság olyan harmóniában nevetett, sírt, jegyzetelt és ünnepelt együtt csaknem három napig, hogy ennél jobban megrendezni sem lehetett volna. Itt nem kellett készülni, csak befogadni, de olyan hihetetlen élethelyzetek bontakoztak ki minden egyes beszélőnél, hogy nincs az a színházi rendező, aki ennyi mindent besüríthetett volna a darabjába. Nem voltak színészek, minden előadó saját történetével lépett a színpadra, épp ezért volt megismételhetetlen és felbecsülhetetlen a rendezvény. Péntek hajnalban indultunk Nyíregyházára és vasárnap délután vissza, az ebédszünetektől eltekintve a sportcsarnokban töltöttük a hétvégét. Hallhattuk, hogy gondolkodik egy ízig-vérig profi üzletember, hogy támogat ugandai gyerekeket egy másik, aki már régóta sikeres az üzleti életben, de abban is, hogy kell visszaadni egy HIV fertőzött kisfiú önbizalmát és egészségét. Hogyan lehet jobbá tenni 120 másik gyerek életét, megteremteni számukra a tanulás lehetőségét. Láttuk a példát, hogy hogyan kell adni.

Voltak sikeres előadók minden országból, turbánban, kendőben, öltönyben, volt köztük orvos, volt aki takarításból élt, mielőtt az üzlettel foglalkozni kezdett, volt akinek húsz éves üzlete van már, szerepelt olyan is, aki csak néhány éve kezdte. Mindegyikük sikeres volt, mindenki elmondta a történetét. Nem volt titok, azt illusztrálták, hogy a sikernek nem titka van, hanem ára! Komoly ára.

Ukrán üzlettársunk sikerét ünnepeltük például szombat este. Nagy siker volt, vidáman, táncosokkal, jelmezben ment a színpadra, de ahogy elmesélte az útját a bántalmazó kapcsolatától addig, ahogy megélte a háborút a Krímben, nagyon megérintett mindannyiunkat. Cseh, orosz, kazah, kirgiz szlovák, magyar emberek együtt kacagtunk, sírtunk, figyeltünk, ünnepeltünk.

Kirgiz asszony elmesélte, hogy tíz éve dolgozik az üzletágunkban, jurtából indult és onnnan dolgozik a lányával együtt. Tíz éve minden rendezvényen, minden oktatáson részt vett egy kivétellel, amikor nagybeteg volt. Az üzlettársait is erre bíztatta, és ha valaki nem tudta, hogy jelenjen meg egy ilyen alkalmon, bátorította, hogy jegyet vegyen ne új ruhát. Most is egyszerű öltözetben turbánnal a fején állt a színpadon, miközben a hatvanadik születésnapját üzlettársaival, szponzorával Párizsban készülnek megünnepelni. Sikert lehet elérni ott is, ahol nem gazdagok az emberek, ahol nincs sok szomszéd a közelben, ahol nem magától értetődő az internet, de még a villany sem.

Sok embert ünnepeltünk, közben videóról megemlékeztünk egy csupa mosoly, csupa élet férfiről, akinek a legsikeresebbek közt van a helye, immár végleg, hiszen a mosolygós videó felvétele után néhány nappal autóbalesete volt. Az egész terem felállva, sírva gyászolta.

Inspiráló, felemelő, tömény rendezvény volt, olyan, mintha 5-10 színdarabot néztünk volna végig egyhuzamban egy meleg, baráti társaságban. Ezeket a darabokat az élet írta és írja folyamatosan.

Az egzotikus arcok, a néha komoly, máskor kacagó emberek együtt lélegeztek, együtt rezegtek. Alig várom, hogy újra legyen ilyen rendezvény, megyek! Már megvan a jegyem…

 

 

 

 

Forrázás, égés


Egy augusztusi este történései 2018-ból

Tegnap este minden másképp történt, mint ahogy terveztem. Dolgoztam a reggel leszedett uborkákkal, közben lestem  a TV műsort. A győri lányok BEK döntőt nyertek! Végig fej-fej mellett, izgalmas meccsen hosszabbításban sikerült megnyerni a meccset. Véletlenül kapcsoltam erre az adóra de óriási izgalommal figyeltem végig a mérkőzést. Mire az uborka felöntőlevéhez értem, azon gondolkodtam, vajon miért vártam annyira az esti focimeccset, amikor a kézis lányoktól egy óra alatt 50 gólt lehet látni. Nem vagyok oda a fociért, de nézni akartam, hiszen mégiscsak egy magyar csapat próbált játékban maradni, hátha csoda történik a fiúkkal is…

Házimunka közben általában  megy valami unaloműző műsor, eddig ebből soha nem volt semmi gondom. Tegnap viszont a forró vizes fazékkal a kezemben megbotlottam, és magamra öntöttem a lé egy részét. Szerencsére nem dobtam el mindet, csak visszatettem a tűzhelyre, de a bal kezem be kellett tenni a folyóvíz alá. Hosszú percekig hűtöttem, és senkinek nem kívánom, amit közben éreztem. Erre a kezemre fröccsent a legtöbb forró lé, fájt annyira, hogy a többi kisebb égéssel ne törődjek.

Szerencsémre volt itthon használható állapotban levő ALOE FIRST, és még tartalék flaska is. A folyóvizes hűtés után ráfújtam egy réteget, ami azonnal csillapította a fájdalmat kb. 80%-kal. Örültem is kb. fél percig, de fájt újra. Azonnal fújtam újra és újra. Félpercenként, percenként később egyre ritkábban, és családi segítségként kaptam mélyhűtött babot is borogatás gyanánt. Mondanom sem kell, milyen éjszakám volt. Fújam, fájtam, borogattam. Fájdalomcsillapítót nem akartam bevenni, amíg nem feltétlenül szükséges, de Firsttel, borogatással aludni is sikerült, ha megszakításokkal is.

Reggelre örömmel láttam, hogy fennmaradt a bőröm. Nem hólyagosodott fel a kezem -a másik karomon és a lábamon azért lett egy-egy pötty-csak viszket és picit feldagadt a kézfejem. Kicsit piros a bőröm, de már nem fáj, és néha fújnom kell. Bár újra kellett tervezni az esti és mai programot, szerencsésen túl vagyok egy csúnya forrázáson.

A forrázás nyomai

Másnap reggel már nem éreztem fájdalmat, csak kicsit húzódott a bőr, ezért fújtam továbbra is, és aloe vera zöld krémmel kenegettem. Picit hámlott kb. két héttel később, de addigra már egészséges új bőr volt alatta.