Csodáltam az úszókat az Európabajnokságon, drukkoltam érmekért, szerencsés futamokért, túlélésért. Büszke voltam a nyíltvízi úszóinkra, és teljesen természetesnek tűnt, hogy neoprén ruhában a hideg vízhez öltöztek. Első nap teljesen meglepett, hogy ez nekik új dolog, és nyűg a viselése.
Eszembe juttatott egy nyaralást Skóciában. Pár éve történt. Társasággal utaztunk, és a biztonság kedvéért vittünk fürdőruhát is, bár nem igazán hittük, hogy bemerészkedünk majd a hideg vízbe. Csapatunk két fiatalja azért reménykedett, és próbált megoldást keresni. Megkérdezték a házinénit, hol lehet a közelben neoprén ruhát bérelni, hogy úszhassanak, ha jó lenne az idő. Június volt.
Nekem logikusnak tűnt a kérdés. Háziasszonyunk úgy meglepődött, hogy alig akarta megérteni a mit szeretnénk.
“Bérelni? Nem szokás. Neoprén ruhája mindenkinek kell, hogy legyen. A gyerekeknek is vesznek, pici koruktól kezdve. Akkor mennek úszni, amikor szeretnének, nem kell lesni, hogy milyen az idő.”
Hát erre nem gondoltunk előtte, de láttunk boldogan pancsoló kisgyerekeket olyan időben, amikor mi pulóvert vettünk fel. Furcsa volt, de megértettem azt a mondást, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelően öltözött ember.